Az expedíció levonul a hegyről

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (5720m, 10.02.):

„Sajnos az október elsejére tervezett csúcstámadási próbálkozásnak sem volt semmi értelme a 7000 méter feletti hóviszonyok miatt. A II-es tábor 7100 méterétől ezúttal sem volt ajánlatos feljebb kísérletezni. Ebben az időben semmit sem változtak a hóviszonyok és nagy valószínűséggel jó ideig nem is fognak. A csapat tehát dolgavégezetlenül kényszerült előbb az I-es, majd ma a felszerelések összeszedése után az 5700 méteren lévő alaptáborba levonulni, és ezzel feladni a további kísérleteket. Az alaptábor mintegy 35 expedíciójának többsége megkezdte a táborok lebontását és a teljes levonulást, nem látva értelmet a további próbálkozásnak. Azért elsején éjszaka egy vakmerő német mászó sikerrel felért a Cho-Oyu csúcsára, de vele beszélve beigazolódott, hogy rendkívül lavinaveszélyes a hegy felső része, és neki nagy szerencséje volt a mély hóban.

Erőss Zsoltról csak annyit, hogy kiválóan teljesített a szokatlan, új helyzetében. Természetesen a régi formáját még nem nyerte vissza teljesen - ami érthető is -, de a 7100 méteres lehetőséget és vezető mászó státuszát most is hozta. A síző Wetzl Péter választása volt a legnehezebb, mert a sível fokozott lavinatevékenységet indíthatott volna el, ezért csak a II-es táborból próbálkozott az egyes táborig, 6400 méterre, óvatosan lesízni. Ez sikerült is némi tojástánccal, ereszkedéssel és siklással.

Az erős széllel egy időjárási front érkezik, már ma érezni a hatását. Legközelebb kb. tíz nap múlva ígérnek csendesebb időszakot, de a felső régiók hóviszonyán ez nem sokat változtathat. Ezért is hagyja el a hegyet a legtöbb expedíció. Nagyon bizonytalan a hegy mászási feltétele. Az itt régóta szolgáló serpák elmondása szerint ilyen helyzetet még nem láttak. Biztosan lesz néhány eredményes próbálkozás, de azt kivárni sem kis teljesítmény. Nagyon remélem, több baleset nem lesz az idén.

A mi expedíciónk 4-én levonul a felső alaptáborból. 3-án este megérkeznek jakok, és ha simán megy minden, 5-én már Katmanduban lehetünk. Három nap kell a felszerelések elhelyezéséhez, a dolgaink elintézéséhez és várnunk kell néhány napot, mert a repülőjegyeink 11-ére szólnak, és 12-én érkezünk Budapestre.

Az élet fintora, hogy egy sorozatosan csúcssikereket produkáló expedícióval nem jó érzés csúcs nélkül hazamenni, de ez a helyzet alázatra tanít. Így történt és el kell fogadni. Két ilyen eset történt meg velünk mostanság, a K2 és a Cho-Oyu. A két véglet. Ez a helyzet is mutatja, hogy nincsenek könnyű nyolcezresek.”